docilis, e, mn. kf. és ff. [doceo]

1) a ki könnyen és örömest tanul, tanulékony, bellua (az elefánt), d. ad agriculturam; (újk.) docilis Latino sermone, ki a latin nyelvet könnyen tanulja; (költ.) d. fandi, modorum; (költ.) capilli dd., hajlékony, mely valamely állást könnyen felvesz.

||2) a mit könnyen megtanulhatni, könnyen megérthető, felfogható.