1. diu, ih. kf. -tius, és ff. -tissime [dies]

1) (ősk. és újk.) nappal, noctu et d.

2) huzamosan, hosszasan, hosszu időn keresztül, sokáig: d. multumque, saepe et d.; d. ego illum cruciabo; ille vult diu vivere; non diutius, tovább nem; nec d. hic fui, rég nem voltam itt, sok idő tölt el, mióta itt voltam.

3) (t. sz.) már régóta, már régen (arról, a mi sokáig tartott, vesd ö. pridem, dudum): huc migravit jam d.

4) (újk.) térben, messze, jó darabra.