distraho, etc. 3.

1) széthúz, különfelé czibál, egymástól elszakaszt: d. vallum, corpus alicuius; d. aciem, kinyujt, saxa, széthány, szétvet, (költ.) genas, össze-vissza tép, elmarczangol; átv. ért. (újk.) distrahi fama, rosz hirbe jőni. Innen átv. ért. A) (újk.) egyenként elad, tovább adogat (valamit), eldarabol, agros, bona. Innen elprédál, elpocsékol, eltékozol, elveszteget, quom absenti hic tua res distrahitur tibi. B) d. voces, a kimondásban két szót egymás után nem huz össze, «hiatus»-sal mond ki. C) elválaszt, natura cohaerentia. D) megszüntet, felbont, matrimonium, societatem; d. controversias, kiegyenlít; d. rem, hátráltat. E) összeháborít, összevesztet, Caesarem et Pompejum, collegia; gyakran szenv. distrahi cum aliquo, valakivel meghasonlani. F) valakinek lelkét a foglalkozásra vagy hajlamra nézve különfelé vonja, megosztja, ingataggá teszi, elszórja: d. aliquem v. animum alicuius; d. industriam oratoris in plura studia.

2) valamitől v. valakitől elvon, elszakaszt: necessitas illum a me d.; átv. ért. elválaszt, megkülönböztet, sapientiam a voluptate; d. aliquem ab aliquo, elidegenít.