distinguo, etc. 3.

1) ismertető jegyek v. bélyegek (sajátl. hegyes eszközzel pontozva, stinguo) által megkülönböztet (vesd. ö. discerno), elkülönít, elválaszt: d. oratorum genera aetatibus, a korszak szerint: d. vera a falsis, (költ.) verum falso, az igazságtól; szónoklattanban illően feloszt, versum, vocem.

2) valamire imitt-amott fénylő v. átalán szembeötlő bélyeget v. tárgyat téve, azt különféleképp ékesíti, feldiszíti: coelum distinctum stellis, poculum d. gemmis; átv. ért. d. orationem verborum et sententiarum insignibus.

||3) az irásban megfelelő jegyekkel (interpunctiókkal) elkülönít, megkülönböztet, versum; innen a) bevégez; ||b) elvégez, elbirál, eldönt, kiegyenlít, jurgia.

4) valamit változatossá tesz, historiam varietate locorum, graviora opera lusibus.