distineo, tinui, tentum, 2. [disteneo]

1) széttart, elválaszt, elkülönít: tigna distinentur duabus fibulis; Isthmus d. freta.

2) átv. ért. A) különfelé elfoglal, -von, oszt: duae factiones dd. senatum; distineor maximis negotiis, distineor dolore, mindkét felől fáj nekem, kettős (szembetett) fájdalom fog el. B) több helyt foglalkoztat s ez által a központosításban s az erő teljes használatában gátol, «megoszt», «elszór», «elapróz» s több efféle, feltartóztat, visszatart, copias hostium, manum, regem ancipiti bello; élettelen tárggyal, akadályoz, hátratart, gátol, pacem. Küln. szenv. distineri novis legibus, d. quo minus illud faciam meg vagyok gátolva, hogy azt tehessem.