dissulto, 1. k. [dissilio] (költ. és újk. )
1) szétpattan, széthasad, meghasad.
2) mindenfelé ugrik, szökik: a) ugrándozva, szökdösve tánczol; b) szerte szökik, szétmegy, concursare, coire et dissultare vicissim; c) valamiről visszapattanva visszaszökik, grandinis more.
3) tágabb értelemben: mindenfelé elterjed, szétterjed.