dissolutus, mn. kf. és ff. [r. dissolvo ]

feloszlott, csak átv. ért.

1) kötetlen, laza: alterum genus orationis est nimis d.; haec dd. nobis esse non debent, nem kell, hogy semmi szabályhoz se legyen kötve. Innen fn. -tum, i, kn. szónoklatban (= asundeton) kötszóhagyás.

2) A) könnyelmű, hanyag, egykedvü, közönyös: d. in tantis reipublicae periculis, in re familiari. B) csintalan, pajzán, korlátlan, kicsapongó, romlott, adolescens, mores, feslett.