dissocio, 1.
1) (költ.) elválaszt, elszakaszt, montes dissociantur valle opaca.
2) lelkileg elválaszt, nem egyezővé v. egymás irányában idegenné tesz, elidegenít: d. homines, animos civium; d. disertos a doctis, különválaszt, megkülönböztet; d. amicitias, felbont, megzavar.