dissociabilis, e, mn. [dissocio]
(költ. és újk.) nem egyeztethető, összeférhetetlen, res, oceanus, különtermészetü. Jegyz. Hor. carm. 1, 3, 22.: abscidit Oceano dissociabili terras, kétféleképpen fordítható, így is: elkülönítette a földet a vele meg nem férő tengertől, de úgy is: elkülönítette a földeket az elválasztó tengerrel.