dissimulo, 1. sajátl.

hasonlatlanná tesz,

1) ugy tesz (tetteti magát), mintha a mi valósággal megvan, nem volna meg, innen

2) eltitkol: d. aliquid, odium suum; d. se illi rei operam dedisse; d. quis illud fecerit; (Pl.) d. quasi eos non videam; (költ.) d. se más alakot ölt magára, valódi alakját más alá rejti; d. deum, isteni alakját leteszi, eltitkolja, hogy isten.

3) (újk.) néha elhanyagol, elmellőz, nem vesz számba, nem vesz tekintetbe, consulatum alicuius, consonantes, a kimondasban nem mond ki.