dispicio, spexi, spectum, 3. [disspecio]

(sajátl. szemét kinyitja s többfelé néz, küln. olyanról, ki azelőtt nem tudott látni):

1) többnyire k. látni kezd, a tárgyakat megkülönböztetni kezdi: d. non possum, nem láthatok semmit magam előtt; ut primum dispexit, a mint szemét (ájulás után) kinyitotta; catuli dd. Ritkán cs. d. rem, megpillant, észrevesz.

2) körülnéz, szétnéz, maga körül néz: dispice (Pl.).

3) átv. ért. A) átlát, világosan belát, észrevesz, mentem principis, verum, insidiatorem et petitum insidiis, megkülönböztet. B) meggondol, megfontol, tekintetbe vesz, res Romanas.