disjunctivus, mn. [disjungo]
ellentett, ellentétet kifejező, proloquium. Innen mint nyelvt. msz. ellentétet kifejező, conjunctio, particula, ellentétet jelölő, a kapcsolt kifejezésekben levő ellentétre figyelmeztető (némelyek szerint: «ellenkötő»); modus, conditio d., ily szócskákkal jelzett.