disertus, mn. kf. és ff. [dissero]

1) jól beszélő, gondolatait könnyen és jól kifejező, ékes beszédü, (vesd ö. eloquens, mely valamivel többet fejez ki; néha eloquens, ékesenszóló), homo, orator.

2) magáról a beszédről, jól rendezett, és innen tiszta, érthető, kimerítő: oratio d., ékes előadás, historia, szépen írt, epistola, kimerítő, verba, tiszta és érthető.