disceptatio, onis, nn. [discepto]

1) tárgyalás, vitatkozás, megvitatás, csendes és barátságos szóvita (hogy valamiben az igazságot v. a jogszerűséget ki lehessen kapni, vesd ö. contentio, altercatio s több efféle), d. cum aliquo; szintén d. juris, judiciorum, törvényszék előtt.

2) (újk.) bírói eldöntés, itélet.