dirus, mn. kf. és ff. (többnyire költ. és újk. )

1) borzasztó, irtóztató, iszonyu, szerencsétlenséget, vészt hozó v. jósló, veszedelmes, ártalmas: d. omen, somnia, tempus, exsecrationes, dapes. Küln. dirae, arum, nn. t, A) vészes jelek, balsorsot jósló jelenségek, obnunciatio dirarum. B) átkozódások; diras imprecari alicui. C) (költ.) személyesítve a furiák.

2) emberről és annak jelleméről, rettenetes, keményszívü és kegyetlen, dea, noverca, (költ.) serpens; innen d. b lium, venena, sollicitudo.