diripio, ripui, reptum, 3. [disrapio]

1) (költ.) szétszaggat, széttép, membra alicujus; diripi equis,

2) pusztít, rabol, dúl, zsákmányol, (úgy hogy a pusztítók mindegyike zsákmányát külön elviszi, küln. tehát ellenség pusztításáról, dulásáról, úgy pedig, hogy a pusztítás tárgya város, ház, vagy valaki tulajdona, vagyona; vagy legalább effélét kell érteni; vesd ö. spolio, populor, s több efféle): d. bona alicuius, urbem, castra, provincias, ritkán d. hostes s több efféle (= bona hostium).

3) (költ. és újk.) elvesz, elvisz, -hord, dapes.

4) (újk.) átv. ért. valamin v. valamiért veszekedik, valami felett perel, vitatkozik: urbes dd. Homerum, pueri dd. talos.