directus, mn. [v. dirigo ]

egyenes, úgy vízirányos mint függélyes irányról, egyenesen emelkedő, meredek: d. aes tubae, iter; tigna dd. ad perpendiculum; locus ex utraque parte directus; d. via ad laudem; oratio d., közvetlen beszéd (melyben valaki mint személyesen beszélő van felhozva), verba dd., egyenes, kitérés nélküli, hímezés-hámozás nélkül való; ratio d., egyenes, szigoru.