directio, onis, nn. [dirigo] (újk. )

1) egyenesítés vagy egyenesség; innen névk. A) msz. egyenes vonal úgy a mértanban, mint az építészetben; d. plana, egyenes sík. B) a lesimított finom vakolat.

||2) átv. ért. igazságosság, nyiltszivüség, őszinteség.

3) határozott irány, ugy cs. mint irányítás, irányadás, mint szenv. irányulás, és k. helyzet, fekvés bizonyos irányban; küln. directionus vicorum, irányitás, tajékozás (az épületek, utak stb. elhelyezéséről).