dimidius, mn. [dismedius]
fél (részről mondva, vesd ö. dimidiatus),
1) a régibb iróknál csak e fn.-vel pars kapcsolatban, fél.
2) ujabb iróknál más fn.-vel is (= dimidiatus), d. crus, vultus, fél czomb, arcz; dimidius Patrum, dimidius plebis est, félig patricius, félig plebejus (ki vegyes házasságból született). Küln. a) dimidium, ii, kn. fél: d. militum, pecuniae; dimidio major, másfél annyi v. akkora, közm. dimidium facti, qui coepit, habet, a ki mer, nyer, vagy: jó kezdésnek jó hagyás a vége. b) dimidia, ae, nn. (érts: pars), valaminek a fele, fele része.