dimico, 1. (*költ. -cui ), k.

1) fegyverrel harczol, ví, csatáz (vesd ö. pugno, digladior s több efféle): d. acie, armis cum aliquo v. adversus aliquem, pro legibus. Innen

2) átalán valamiért viaskodik, ví, vitáz, valami mellett erősen dolgozik, magát megfeszíti: küln. valamit koczkáztat, elvesztését veszélyezteti; competitores dd.; d. de vita (gloria) stb., valami megmentéseért vagy megnyeréseért a mi koczkán v. veszedelemben van, éppen igy; d. de liberis; de summa rerum dimicatur, minden koczkára van téve, a legvégsőre jutottunk; d. de repulsa, kimaradásnak, elmellőztetésnek (hivatal osztáskor v. kereséskor) van kitéve.