diligens, tis, mn. kf. és ff. [r. diligo ]

1) figyelő, ügyelő, figyelmes, valamiben gondos, szorgalmas, pontos, vigyázó (emberről, vesd ö. accuratus): homo d.; d. in rebus omnibus, ad te custodiendum; d. omnis societatis, veritatis, buzgó, szorgalommal megügyelő; (ritkán) d. equis assignandis, lovak kiosztásában. Innen sajátlanul tárgyakról (de csak olyakról, melyeket emberi munkásság és igyekezet állíthat elő), scriptura, stilus, literae; szorgalommal, ügyelettel készített.

2) küln. vagyonra, gazdaságra nézve, gazdaságos, takarékos, gondos: homo frugi ac d., parcus ac d.