dignus, mn. kf. és ff.,

méltó, érdemes, rendesen hozzátéve azt a mire érdemes v. méltó valaki, v. valami: d. laude, odio; res digna memoria, emlékezetre méltó; res dignissima omnium cognitione, érdemes, hogy kiki tudja; dignus est qui hoc impetret, megérdemli, hogy ezt elnyerje, homines dd. quibuscum disseratur, méltók, hogy az ember velök alkudozzék; (költ. és újk.) d. amari, d. ut aliquid faciam, dignum dictu; (ősk. és újk.) dignus salutis; (ősk.) quid dignus sim, mit érdemlek. Innen illő, megegyező, megillető, méltó: hoc d. est auribus tuis; quid quoque dignum sit; praemia dd., poena, érdemlett; dignum est illud facere; illis credi dignius erat; ut dignum, mint illik.