[A] [B] [C] [D] [E] [F] [G] [H] [I] [J] [K] [L] [M] [N] [O] [P] [Q] [R] [S] [T] [U] [V] [X] [Y] [Z]

dignor, álszenv. 1. (ősk. és költ. így is : -o, 1. ) [dignus] (költ. és újk. )

1) valakit valamire v. átalán méltónak tart: d. aliquem re aliqua; d. aliquem filium, virum, valakit méltónak tart, hogy fiának v. férjének mondja.

2) méltat, magához méltónak, méltóságához illőnek tart, akar, helyesnek tart: d. illud facere; gyakran főurról és hatalmasról kegyeskedik.