dignitas, atis, nn. [dignus]

1) érdemesség valamire, érdem, melynél fogva valaki valamire méltó: d. consularis, consuli tisztségre; petit praeturam: nec d. nec gratia ei deest.

2) (önállóan) méltóság: A) külsőre nézve a) tárgyakról derék feltünő külső, nagyszerű szépség, domus. b) személyről, méltóságos tekintélyes külső: corporis; venustas est muliebris, d. virilis». B) benső minőséget jelölve személyről és tárgyról érdem, erkölcsi méltóság, jelesség, agere cum d. C) más viszonyt jelölve tekintély, jó hirben állás, magas állás, rang: d. equestris, personarum, retinere d., pervenire ad summam d. D) küln. hivatalbeli állás, méltóság, hivatal, d. imperatoria, regia. E) tárgyról belérték, értékesség, opsonii, gemmae.