digitus, i, hn.

1) ujj. Küln. kapcsolatai: A) attingere aliquem digito, gyengéden érinteni; attingere coelum digito, fölötte szerencsésnek lenni. B) computare digitis, numerare per digitos, digerere in digitos, ujjain előszámlálni; res venit ad dd., kiszámíttatik, novi dd. tuos számlálási könnyüségedet. C) concrepare digitis, fittyet hányni, pattintani, csattintani, éppen így: percussio digitorum. D) intendere digitum ad aliquid, valamire ujjal mutatni, monstrari digitis, ujjal mutattatni, sokat forogni a világ száján, hirbe jőni. E) liceri digito vagy tollere digitum, árverésnél (felemelvén ujját) többet ajánlani, igérni. F) loqui digitis (költ.), jegyek által beszélni; digiti loquuntur cum voce, énekelve penget húros hangszert. G) közm. percoquere aliquid in digitis (Pl.) az ujjain megfőzni (oly bizonyos benne, hogy semmí sincs, hogy fogadkozik: ha van valami, megfőzöm az ujjamon; mint ha mi azt mondjuk: «megeszem»), nescit guot digitos habeat in manu, azt se tudja hány ujja van; ne digitum quidem porrigere még ujjal se nyulni hozzá, legkevésbé se fáradni, éppen így, proferre d., megmozdulni, valamihez fogni.

2) lábujj, summis dd. ambulare, lábujjhegyen, igen csendesen.

3) ujj mint mérték, egy láb tizenhatoda; d. transversum non discedit ab illa re, ujjnyit se enged a dologból, nem tágít.

4) átv. ért. a) madár karma. b) rák ollója. c) apró ágak.

5) mint sajátnév: Digiti Idaei = Dactyli Idaei, l. dactylus.