difficilis, e, mn. kf. és ff. (difficillimus ) [disfacilis]

1) bajos, nehéz, fáradságos, iter, tempus mihi d.; res est d. factu v. ad eloquendum.

2) jellemről, nehéz természetü, akaratos, komor, kérlelhetetlen, hajthatatlan: d. ac morosus, senex nec d. nec inhumanus; Penelope d. procis, pater d. in liberos.