†diezeugmenos, on, mn. [diezeugmenos ]

elválasztott, elkülönített, fn. mint msz. a zenében: diezeugmena, on, kn. két tetrachord (négyhúros), a mely úgy van hangolva, hogy együtt kiadják e nyolczas hangsort: fis, g, a, h, cis, d, e, fis; mint szónoklattani msz. önálló, hasonalkatu mondatok kötszók nélkül való egymáshoz sorolása (diezeugmenon, i, kn.).