dies, ei, hn. és (de csak egyesben, és jobb iróknál csak 2. és 3. jelentésben) nn.

1) nap, nappal: postero d.; tres dd. continui; d. festus. Különös kapcsolatai: a) diem ex die exspectare; egyik napról a másikra, éppen így; diem de die differre. b) in dies singulos v. csak in dies, naponta, naponként, in dd. majores progressus facere; (költ.) mutabilis in diem. c) rogare aliquid in diem, egy napra, ellenben in dies vivere, gond nélkül élni, nem gondolni a jövővel. Küln. A) nap, napi idő, mint az idő egy része: bis die v. in die, kétszer napjában, die ac nocte, egy nappal és egy éjjel; diem noctemque, vagy dies noctesque, éjjel nappal, szüntelenül. B) d. meus születésem v. halálom napja (l. C.). C) d. supremus, halálnapja, obire d. supremum (vagy suum) és csak obire d. meghalni. D) jelöli azt a mi valamely napon történt, hic d. animos Romanis refecit.

2) (rendesen nn.) valamire kitüzött, kiszabott nap, határnap: a) törvénykezési határnap: d. stata, constituta. diem dare, dicere, kitűzni; diem dicere alicui, valakit törvénybe idézni; diem obire, a kitüzött napra megjelenni. b) fizetési határnap, lejáratnap: d. pecuniae, fizetés napja, diem prodicere, elhalasztani; diem ex die dicere, napról napra halogatni; d. stipendii, bérfizetés napja. c) d. induciarum, a fegyvernyugvás utolsó napja.

3) átalán idő: brevis d. ad conveniendum edicta; malum quod praesens fuerat in diem abiit, jövőre. Innen határidő, haladék küln. fizetésre s több effélére nézve (vesd ö. 2. b.), postulare exiguam d.

4) (költ.) napvilág, napfény: videre d. születni.

5) (újk.) időjárás, tranquillus d. Jegyz. sokszor fordul elő: die, mint ósdias saj. v. tul. e.; küln. megjegyzendő e szólam; die quarti, quinti, septimi négy, öt, hét nap mulva, holott: die quarto etc. ezelőtt négy stb. nappal; l. Gell. 10, 24.