dicto, 1. [2. dico]

1) többször, ismételve mondogat, előad, elmond, orationem, nomina.

2) gyakran irónak tolla alá mond, elmond, alicui aliquid; r. mint fn. dictata, orum, kn. t. leczke, feladat, tanítás. Innen minthogy a rómaiaknál mindinkább szokássá lett, rabszolgának diktálni, a helyett hogy magok irtak volna elkészít, szerkeszt, fogalmaz, librum, carmina, testamentum, actionem, keresetlevelet.

3) (újk.) előszab, parancsol, quod natura d. Innen r. mint fn. dictata, orum, kn. t. rendszabály, tan.