2. dico, xi, ctum, 3. [= deiknumi ]
1) mond, alicui aliquid; d. mendacium; d. patrem abiisse, quid acciderit; is quem dixi, a nevezettem, említettem; dicunt, dicitur, mondják, az a hir, diceris hic habitare, azt mondják, hogy te itt lakol; dicto citius, hamarább, mintsem ki lehetne mondani, nagyon sebesen, azonnal; közm. dictum factum, mondta, meg is tette, haladék nélkül. Küln. A) igent mond, ráhagy (ellentét: negare), erősít, állít. B) elmond, elbeszél. C) előre mond, jövendöl, hirdet, fata, sortes. D) int, megszólít: d. tibi ne illud facias; tibi dico, «azt mondom neked» (mikor valakinek valamit különösen lelkére kötnek).
2) kimond, -ejt, litteram Rho.
3) beszél, előad, szónokol, d. orationem, beszédet tart, versus, szaval. Küln. A) d. causam, saját vagy más ügyében törvényszék előtt szónokol (tehát úgy a vádlottról, mint ügyvédéről). B) causam nullam (v. haud) d., nem tehetek semmi ellenvetést. C) jus d., itéletet mond, itél.
4) (költ.) leir, fest, megénekel, laudes Phoebi, bella, coelestes.
5) valaminek mond, nevez, hí, aliquem, patrem.
6) kinevez, aliquem dictatorem, magistrum equitum (csakis e két szóval), (költ.) arbitrum bibendi.
7) határoz, kijelöl, kitüz, diem nuptiis, leges pacis; innen igér.
8) átv. ért. vél, a mondott alatt valamit ért: Platonem dicis, hoc dicis.
1) átalán beszél: de re aliqua, de absentibus severe contumelioseque.
2) kidolgozott és betanult beszédet elmond, pro aliquo, contra aliquem.