dicatio, onis, nn. [dico]
sajátl. felajánlás; innen
*1) ünnepélyes akaratnyilvánítás arra nézve, hogy valaki valamely állam polgára kiván lenni, tehát önkénytes átlépés egyik állam kötelékéből a másikba. Cic. Balb. 28.
||2) magasztalás; innen mint czím: tua dicatio, Méltóságod.