†dialecticus, mn. [= dialektikos ]

szóvitához tartozó, dialecticus, disputationes. Innen fn. A) -cus, i, hn. dialecticus, ki dialectica-val foglalkozik. B) -ca, ae, v. -ce, es, nn. dialectica, az a része a bölcseletnek, mely a fogalmakat és bizonyításokat magyarázta, és átalán azt tanította, hogy kell tudományosan vitatkozni. C) -ca, orum, kn. dialectikai vizsgálódások.