devius, mn. [devia]

1) az úttól félreeső, oppidum; iter d., innen egyedül, félrevaló helyt lakó, gens, homo; d. avis, bagoly.

2) az útról eltérő, eltévedő. Innen átv. ért. a) fonák, visszás, boldogtalan, homo, res; b) tárgytól eltérő, nem oda tartozó, loqui. c) magához hűtlen, változékony, állhatatlan, homo, vita, kicsapongó.

3) (költ.) hozzáférhetetlen, limen.