deus, i, hn.

1) isten, istenség, néha nőistenség is. Küln. di meliora v. melius (sc. velint, ferant, mit néha hozzá is tesznek) isten őrizzen! isten mentsen! dii te ament, isten áldjon! ita me dii ament (amabunt), isten engem úgy segéljen (isten ugy se’)! si diis placet (gunyosan), ha isten is úgy akarja, annyira megy, hogy alig hihetni.

2) átv. ért. rendkivül v. felettébb boldog ember, d. sum si hoc ita est (szink.).

3) mint nagyzoló v. hizelgő melléklet a) jótékony, áldástterjesztő férfiakról; P. Lentulus cuius pater deus ac parens fortunae ac nominis mei; b) hatalmas, magasrangu férfiakról; deos quoniam propius contingis, t. i. Augustus és Maecenas.