detineo, tinui, tentum, 2. [deteneo]

1) valakit valamitől eltart, -húz, -von, lebeszél, -ver, aliquem ab incepto, de negotio.

2) visszatart, letartóztat, megfog, aliquem ruri v. apud villam, fugientem pede apprehenso, megakadályoztatja; d. novissimos proelio, tempestates dd. naves; (költ.) d. iter, útját állja.

3) átv. ért. foglalatoskodtat, elfoglal, leköt: d. mentes hominum, oculos; detineri in alienis negotiis.

4) a) (újk.) d. se, valahogyan táplálgatja; b) d. locum, bir; c) d. pecuniam, elfog, -húz; d) d. tempus, elfoglal. ||e) könyvről, magában foglal.