1. detestatio, onis, nn. [detestor]

1) elátkozás, hominum.

2) utálat, irtózat, scelerum, a vétektől.

3) (újk.) msz. d. sacrorum, ünnepélyes lemondás a családi szentségekről (szent szokások) s azzal együtt a családról magáról is. Bizonyos családokhoz teherrel járó áldozattételek voltak kapcsolva, és mindig az örökös v. hagyományos kötelessége volt az örökséggel járó áldozatokat megtenni, már a mit ugy neveztek sacrorum detestatio, ezen teher alól szabadította fel az illetőt.

||4) tanuk előtt tett kihirdetés v. nyilatkozat, kijelentés.