destituo, ui, utum, 3. [destatuo]

1) valamit valahová odaállit, odavezet, -visz: d. aliquem ante tribunal, in medio, cohortea extra vallum.

2) valakit, kinek segélyre stb. szüksége van, elhagy, magára hagy (vesd ö. relinquo, desero), cserben hagy, aliquem. Innen átalán a) ott hágy; letéve ott hagy (olyas valamit, a mit el kell vala vinni), küln. elapadó, visszavonuló áradásról v. vízről: d. nudos in litore pisces, fluitantem alveum in sicco; navigia destituta, megfeneklett, zátonyra került hajók; b) valakit segély és támogatás nélkül: veszélynek tesz ki; quod sit destitutus queritur; c) törvényszék előtt: cserben hagy, nem védelmez, nem pártol, és éppen igy választásnál, hivatalkeresésnél: magára hagy, elejt. Innen r. destitutus, mint mn. elhagyott, valami hijával levő, valamitől megfosztott, magára maradt, gyámoltalan s több efféle.

3) átv. ért. A) megcsal, rászed, d. aliquem mercede, bérében. B) megcsal, d. spem, a várakozásnak nem felel meg, és megfordítva, spes me d., destituor spe. C) ventus eum d. megszünik kivánsága ellenére. D) (költ.) d. fugam, futásában megállapodik.