destino, 1.

1) megerősít, -köt, leköt, antennas ad malos, naves ancoris, horgonyra ereszt.

2) valamire rendel, szán, meghatároz, -állít, elvégez (magában) v. eltökél, d. aliquid alicui, valakinek valamit, aliquem consulem, valakit (gondolattal v. valósággal) consullá; d. aliquem rei alicui v. ad rem, valamire; d. facere aliquid, (ritkán) d. me aliquid facturum; destinatum est mihi abire, szilárdul elhatároztam magamban. Innen A) fn. destinata (kn. t.), czél, szándék, terv. B) (újk.) destinato v. ex destinato, mint ih. szándékosan, készakarva. C) d. locum, valamely pontot czélul tűz maga elibe, valamire czéloz; destinata ferire, a czélt találni. D) d. servam, kinézi, kiszemeli, hogy megvegye; ellenben: d. alicui filiam, valakinek (nőül) szánja, eljegyzi, és igy destinata uxor jegyes, mátka. E) R. destinatus, átv. ért. állhatatos, kitartó, makacs.