despondeo, ndi, nsum, 2.

1) forma szerint megigér, oda igér, valakit valamiről biztosít: d. alicui aliquid, Romanis imperium; d. sibi hortos, consulatum, biztosan számít valamire, kiköt, kialkuszik maga részére valamit; spes despondetur tuo anno, minden reményt a te esztendődhez kötnek; d. librum Bruto, ajánl. Küln.

2) gyakran d. filiam alicui (igy is: in familiam tam nobilem, oly előkelő családba) leányát valakinek odaigéri, d. aliquam sibi, magának eljegyez nőül.

3) átv. ért. d. animum, elveszti bátorságát, elszánja magát, kétségbe esik.