desolo, 1. [desolus]
(költ. és újk.) odahagy, elhagy, egyedül, magánosan hagy, agros; többnyire r. desolatus, elhagyott, puszta, lakatlan, homo, locus, d. servilibus ministeriis, kinek semmi szolgálatot nem tesznek, minden szolgálatot nélkülöző.