1. denuo, ih. [denovo]

ujolag, ujból, ujra (többnyire t. sz.):

1) a helyreállítás fogalmával de integro: urbes subversas d. condidit.

2) ismételt tárgyról rursus, ismét, ujra: dixi equidem sed dicam d.

3) (szink.) ellentét fogalmával, ismét, viszont: aperi ―, continuo operito d., tedd be azután ismét mindjárt.