dentatus, mn. [dens]
1) fogakkal biró, fogas, puella, innen mindenről, minek hegye, foga van, pl. gereblye, borona stb., serra; átv. ért. (költ.) csípős, égető, maró, frigus, ignis.
2) foggal simított, charta.
3) mint sajátnév oly egyén mellékneve, ki fogasan született pl. M. Curius D.