densus, mn. kf. és ff.
1) sűrű, tömött (tömötten egymáshoz érő részekből álló, vesd ö. crassus és spissus; ellentéte: rarus): d. silva, agmen, aer, nimbus, corpus. Innen átv. ért. beszédről, tömött, velős: Thucydides d. et brevis.
2) (költ.) az egésznek alkotó részeiről. A) tömött, tömötten egymáshoz érő, egymás mellett álló: dd. frutices, comae, hostes. B) időben, sürün, gyakran egymásra következő, gyakran ismételt, gyakori, plagae, amores, innen C) egymást érő, folytonos.