denique, ih.

1) (ritkán) akkor, aztán, arra, erre, ezután: ille imperat reliquis civitatibus obsides, d. ei rei constituit diem, huc omnes convenire jubet; quid d. agitis, mit cselekesztek most?

2) időről, végre, utoljára postremo: quo evasurum hoc d. est? Innen A) néha = tandem végre egyszer, végre mégis, valahára, a régen várt és késett tárgy jelölésére: hoc ex tuis literis d. cognovi. B) küln. időt jelentő ih.-val = demum, csak, éppen, akkor, nunc d., tum d.; éppen így: is d.

3) gyakran több tárgy előszámlálása rendén a sorozatot berekesztőleg, végre, utoljára, bezárólag, egy szóval.

4) mikor a megelőzött tárgy átalánosabb és erősebb fogalom oda kapcsolásával van bővítve, sőt, átalában, röviden, egy szóval: pernegabo, perjurabo d.; video te fodere aut arare aut aliquid facere d.; vitavi d. culpam, legfölebb. Innen legalább, mindenesetre, mégis: nostros praesidia deducturos aut d. indiligentius servaturos crediderunt.

5) (újk.) = ideo, innen, ezért, ennélfogva.