denarius, ii, hn. [deni]

1) sajátlag mn. tízes, tizet magában foglaló; fistula d., a melynek átmérője tiz hüvelyk; formae dd., nagy aranypénzek, a melyek tiz aureust tettek.

2) fn. denarius, ii, hn. (többes saj. e. denariorum és denarium) a) (érts: numus) a római pénzrendszerben a második pún háboru óta a nagy ezüst pénzegység (tett két «quinarius»-t, négy «sertertius»-t) eredetileg 72, később 84, Nero után 96 darab egy római font ezüstből, eleintén tiz, utóbb tizenhat as értékü (a mi pénzünk szerint 41, illetőleg 35 és 30ˇ5 krajczár ezüstben). b) a császárkorban, a mikor aranyérték kezd Rómában divatozni = aureus (előbb 45, utóbb 50 db. egy római fontra, értéke 25 ezüst denar). c) római görög pénzrendszerben mint «drachma» a későbbi attikai-római talentum hatezredrésze. d) a római birodalom hanyatlása korában az arany solidus hatezredrésze, s mint ilyen nagyon apró rézpénz; innen átalán = fillér; ad denarium solvere = utolsó fillérig. e) mint sulymérték a római font kilenczvenhatodrésze, sokszor egy értelmü a drachma szóval és vele váltogatva használva (mai mérték szerint 3ˇ41 gramme).