afflo, 1.

1) a levén a tárgy a mi fuvatik, odafú, fú (-ra, -re, felé-), fúva szállít; odores afflantur e floribus, jó szag jő a virágokról; átv. ért. aura voluntatis eorum ei afflatur, eljut, erkezik hozza; sol a. vaporem membris, közöl; éppen igy (költ.) a. oculis laetos honores, a szemnek bájos szépséget (méltóság) kölcsönöz.

2) a levén a tárgy, a mire a fuvás esik, ráfú, rálehel, crinem alicujus, ventus a. terga. Innen A) jelöl oly befolyást és hatást, mely a légnek egy tárgyról másra való folyásához hasonlítható: afflari viribus ignis, incendio, megcsapatni, érezni hatását, fulminis telis (ventis), a villámtól megüttetni; afflari sidere (újk.) megüti a guta. B) afflari numine, spiritu divino, az istenektől, ihlettetni, lelkesedni, istenség lelkével eltelni, megtelni.

3) k. ráfú, elibe fú, mint fuvalom jut hozzá: odores tibi afflabunt; többnyire átv. ért. a) fortuna a., amor a. tibi kedvez, szolgál (a szerencse). b) rumoris nescio quid afflaverat, hír terjedt, jutott oda.