demissus, mn. kf. és ff. [r. demitto ]
1) lehajtott, lebocsátott, lesütött, caput.
2) alacsony, alatt fekvő, locus.
3) átv. ért. A) szerény, egyszerü, igénytelen. B) levert, bátortalan, alázatos, csüggeteg. C) vox d., csendes, halk. D) szegény állapotban élő, szükölködő, egyszerü.