delecto, 1. [deliciae]

1) sajátl. (ősk.) magához von, vonz, édesget, letartóztat s több eff. igy: d. hostem, feltart, feltartóztat; ibi oves delectato, ott tartsad állandóan. Innen

2) gyönyörködtet, örvendeztet, vidámít, valakinek kellemes élvezetet szerez: ista sapientiae fama me d.; d. otium suum aliqua re, szabad óráiban valamivel mulatja magát, ― gyönyörüséget szerez magának. Sokszor szenv. valamiben kedvet és gyönyörüséget talál, gyönyörködik valamiben, imperio, carminibus, in re aliqua; (költ.) bonus vir dici delector, igen örülök azon (vagy szeretem), hogy derék embernek mondjanak v. tartsanak.