dejicio, jeci, jectum, 3. [dejacio]

1) levet, -hány, -buktat, aliquem de saxo in inferiorem locum, aliquem equo; venti se dejiciunt a montibus, lerohannak; küln. olyan tárgyakról, melyek addig egyenesen állottak, ledönt, lesodor, turrim, signa. Innen A) (többnyire költ.) földhöz ver, földhöz vág, megöl, -gyilkol, aliquem. B) valamit lefelé fordít, aláeső irányt ad: d. lacrimas, könyez, sir, könyeket ejt, vultum, lesüt; éppen igy: dejectus oculos, lesütött szemekkel. C) átv. ért. valakit valaminek birásától, vagy a kilátástól, hogy azt birhassa, megfoszt, kiviszi, hogy valaki valamihez ne juthasson: d. aliquem aedilitate, honore v. de honore; gyakran szenv. dejectus spe illa, midőn föl kelle hagynia azon reménnyel, dejectus opinione trium legionum, midőn három legiohozi reményéről le kelle mondania; dejecta conjuge tanto, ki oly férjet vesztett el; önállóan is, d. aliquem, valakit «megbuktat».

2) valamely helyről elkerget, -űz, -hajt, hostes muro, exercitum hostium ex tot castellis, praesidium loco munito. Innen A) birtokból elűz, kiszorít, aliquem. B) átv. ért. elhárít, elfordít, távolít, vitia a se, multum mali de humana conditione, d. aliquem de sententia, valakit nézetéről, meggyőződéséről lebeszél, lever, elállásra bir. C) d. oculos ab (de) aliquo, elfordít, levesz. D) d. naves, félre hajtja, elveri a hajókat rendes útjokból.