deformis, e, mn. kf. és ff. [deforma]

1) éktelen, idomtalan, kinek más és rút alakja lett, innen elrútult, ocsmány (vesd ö. foedus, turpis), homo, motus, urbs d. incendiis, agmen d., lefegyverezett és járom alatt elhajtott (sub jugum missum) seregről; oratio d. mihi, megszégyenítő, mocskoló; átv. ért. d. haesitatio, obsequium.

*2) (költ.) alaktalan, formátlan, anima. Ov. fast. 2, 554.